Beszámoló
1848-49-es hőseink nyomában a Bácskában és a Bánságban
2022.05.15-19.
HAT-KP-1-2021/1-000567
A Határtalanul program keretében a 7. évfolyamos tanulókkal Délvidékre látogattunk el a hetedik évfolyamos tanulókkal. Az indulás napján gyors bepakolás után már útnak is indultunk a magyar-szerb határ felé. Gyönyörű, napsütéses időnk volt, mely végigkísért bennünket a teljes út során. Első nap ellátogattunk Zomborra, Schweidel József szülővárosába, ahol felkerestük az egykori vármegyeháza épületét, amelynek dísztermében található Szerbia legnagyobb olajfestménye, Eisenhut Ferencnek a zentai csatát megörökítő alkotása. Majd a városháza épületéhez sétáltunk, ahol megnéztük a híres zombori napórát. Folytattuk utunkat Péterváradra, a Tarcal lankáira felkapaszkodva gyönyörű kilátásunk volt Újvidékre, Szerbia második legnagyobb városára. A második nap Zentára is ellátogattunk. Ami Mohács volt a magyaroknak, az Zenta volt a török seregeknek. A díszes Városháza tornyában megnéztük a színvonalas kiállítást, a csata makettjét és azokat a tárgyakat, amelyeket a csata helyszínén tártak fel. Délután a méltán híres (a Karácsonyi grófok településén található) beodrai gőzgép, traktor és oldtimer múzeumot csodáltuk meg. Utunkat folytatva megismerkedtünk a délvidéki magyarság legszakrálisabb helyszínével, a bánsági puszta közepén található bazilika szerű Aracsi pusztatemplommal. A Tiszát átlépve a Bánságba érkezünk, ahol 1848. október 13-án a szerbek megtámadták Törökbecsét, de a honvédek sikeresen feltartóztatták őket és az Óbecséről érkező erősítéssel szétverték, megfutamították az ellenfelet. Ennek állít emléket a törökbecsei Hungária-szobor, amely az egyetlen megmaradt Hungária-emlékmű a Délvidéken. A templomkertben megemlékeztünk az aradi vértanúra, gróf LeiningenWesterburg Károlyra, aki felesége révén lett törökbecsei nagybirtokos. Szobránál elhelyeztük koszorúnkat. A harmadik nap Zimony felé vettük az irányt. Meglátogattuk a frissen felavatott, ám már sok vitát kiváltó Hunyadi szobrot. A Párizs utca és a Mihály kenéz sétálóutca kereszteződésénél megálltunk a Kalemegdán parkban, ahol először egy franciáknak állított, de magyarokhoz is kötődő szoborral találkoztunk, majd három várkapun átkelve megérkeztünk Nándorfehérvár várába, ahol Hunyadi és Kapisztrán lába által is koptatott köveken járva elénk tárult a Száva és a Duna összefolyása, azok a helyszínek, amelyek a történelmünk egyik leghíresebb csatájának helyszínéül szolgáltak. A diadal történetének felidézése után főhajtással tisztelegtünk a várban található emlékkőnél, ahol a Himnuszt is elénekeltük. Utolsó előtti nap Szendrőd felé vettük az irányt, megtekintettük azt a várat, amely Konstantinápoly mintájára épült, ahol Hunyadit fogva tartották és ahol Kinizsi Pál hősi halált halt. Utunkat folytatva megcsodáltuk a Széchenyi István kezdeményezésére szabályozott Kis- és NagyKazán-szoros drámai szépségét közútról, ezután hajóra szálltunk, hogy a Dunáról éljük át ismét a hely varázslatát, Trajanus római császár tábláját, azt a pontot, ahol a folyó a legmélyebb és azt is, ahol a legszűkebb a folyása. Dunatölgyesi öbölből a Vaskapu-szoros Kis-Kazán szakaszán sétahajókáztunk egészen a Decebál szobor és a Trajnus tábláig. Buszra szálltunk, majd a határt átlépve Romániába érkeztünk, Herkulesfürdőbe, ahol gyakori vendég volt a császári pár, Ferenc József és Erzsébet királyné, vagyis Sziszi is. Sétát tettünk a mára jócskán megkopott Monarchia korabeli villák, parkok, zenepavilonok között a gyógyforrásokban gazdag Cserna mentén. Az ezeréves határ hegyeinek koszorúja tövében megbúvó településen sétálva átérezhettük, hogy milyen lehetett az élet e vidéken a kiegyezés és a Trianoni diktátum közötti fényes időszakban. Utolsó nap Temesvárra látogattunk el, ahol megnéztük Románia legnagyobb moldáv stílusú templomát, a Loyd- soron sétálva pedig a különleges épületeket, a többnemzetiségű színházat, és az egykori várat csodáltuk meg, amely ma a Bánát múzeumnak ad otthon. Bolyai János emléktáblája mellett elhaladva megérkeztünk a Paradenplatz-ra, ahol a városháza épülete is áll. Megkoszorúztuk Klapka György honvédtábornok szülőházát. Átsétálunk az egykori török ellen harcoló várkapitányról elnevezett Losonczi térre, ahol megtekintettük a Dóm épületét, a szerb templomot, a pravoszláv parókiát, a vármegyeházát, a szecessziós épületeket, illetve a mártírok ivókútjánál megemlékeztünk a romániai forradalomról. Összességében hálásak lehetünk, hogy egy ilyen élményekkel teli kiránduláson részt vehettünk, emléke felejthetetlenül a szívünk be égett mindannyiunknak. Engedjék meg, hogy köszönetet mondjak a Siófoki Tankerületi Központnak, a Csillagösvény utazási irodának és mindenki másnak is, akik lehetővé tették, hogy ez az élményekkel gazdag utazás megvalósuljon.
Köszönettel:
Gál Zoltán Milán
Boglári Általános Iskola
Az összes kép, ezen a linken keresztül tekinthető meg.
